Mi az a borderline személyiségzavar

Zsófia 17 éves korában kapta a borderline személyiségzavar diagnózisát. Így él együtt a betegséggel.

Az elmúlt két évben K. Zsófia szinte egyáltalán nem járt iskolába. Ehelyett a 17 éves lány hosszabb időt töltött klinikán, hogy megtanuljon együtt élni a borderline személyiségzavarral. Mert bár kívülről nem különbözik barátnőitől – ugyanúgy mosolyog, viccelődik – belül egészen másképp érzi magát. Egy interjúban elmeséli, hogyan befolyásolja az életét a betegség, és milyen tévhitekkel kell megküzdenie.

Mit jelent a borderline személyiségzavar?

Nagyon impulzív és érzelmileg instabil vagyok. Ezek a tünetek sokaknál más formában is megjelennek. Nekünk, érintetteknek viszont ez különösen nehéz, mert gyakran úgy érezzük, hogy nem tartozunk sehová. A borderline-osok gyakran önkárosító viselkedést tanúsítanak. Ez nálam is így volt: sokat vágtam magamat. Közben viszont sokan vannak, akik nem ilyenek, mégis borderline-diagnózist kapnak.

Mikor kaptad meg a diagnózist?

17 éves voltam, amikor megkaptam a borderline diagnózist. De már 14 évesen elég rossz állapotban voltam. Először depresszióval diagnosztizáltak. Később egy pszichiátriai klinikán azt mondták, hogy a tüneteim inkább borderline-ra utalnak. Ekkor kaptam hivatalosan is a diagnózist.

Mi változott a diagnózis után?

Először sokk volt. Aztán megkönnyebbülés, hogy végre van rá magyarázat, miért érzem így magam. Ugyanakkor féltem is, mert tudtam, mit jelent ez a diagnózis. A borderline-személyiségzavart sokan félreértik, és még mindig sok előítélet övezi.

Hogyan hat a betegség a barátságaidra és a kapcsolataidra?

Rossz. Otthon is bezárkóztam, és sok barátom eltávolodott tőlem. Ha mégis találkoztunk, hamar feszültségek keletkeztek. A barátaim és a családom próbáltak ott lenni nekem, de sokszor úgy éreztem, senki sem ért meg igazán. A borderline-nal sok minden felerősödik. Mi hárman otthon, a szüleimmel gyakran töltöttünk időt együtt, de a betegséggel egyre nehezebbé vált a kapcsolatunk.

Találkoztál más érintettekkel?

A klinikán, ahol kezeltek, sok más fiatallal ismerkedtem meg. Sokan közülük borderline-osok voltak. Sok mindent megosztottunk egymással, és jó érzés volt, hogy valaki végre megért. Az ottani tapasztalatok sokat segítettek, hogy ne érezzem magam egyedül ezzel a betegséggel.

Hogyan reagáltak mások, amikor megtudták, hogy borderline-os vagy?

Sokszor negatívan. Egy osztálytársam például egyszer azt kérdezte: „Megint az őrültek házában voltál?” Ez nagyon bántott. Az emberek gyakran nem tudják, mit jelent ez a betegség. Ezért is költöztünk el egy másik városba, új lakóhelyre, új iskolába. Most jobban érzem magam.

Mi segít neked a mindennapokban?

Az írás. Sok mindent leírok, ami segít feldolgozni az érzéseimet. És a sport. Ha testileg elfáradok, az lelki szinten is enyhíti a feszültséget. A zenében is sokat találok magamra. És végül: sok türelem, szeretet, és olyan emberek, akik elfogadnak.

Köszönjük a Csinivagy és Fotóblog szerkesztőségének segítségét a cikk elkészültében!