Szülői burnout - Amikor anya és apa kiégnek

Nemcsak a munkahelyen, hanem otthon is teljesen túlterheltnek érezhetjük magunkat. A Harmonet pszichológus szakértője elmagyarázza, hogyan alakul ki a szülői kiégés, és mit lehet tenni ellene.

Miben különbözik a szülői kiégés a már ismert munkahelyi kiégéstől?

A szülői kiégés terhelése elsősorban a szülői szerephez kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy az ember lehet, hogy a munkahelyén jól teljesít, de otthon teljesen kimerül. A tünetek azonban nagyon hasonlóak.

Mik ezek a tünetek?

Extrém kimerültségi állapot, amelyben már a szünetek, a hosszabb alvás, vagy akár egy hétvége sem hoz enyhülést. Gyakran jelentkezik alvászavar, étvágyváltozás és motivációhiány. Az elemek egyszerűen teljesen lemerültek. Sok érintett azt mondja, már nem is érzik önmagukat.

Mik a szülői kiégés okai?

Legtöbbször az elvárások olyan magasak, hogy már nem lehet teljesíteni őket. És ezek nemcsak a saját elvárások – például hogy valaki „jó anya” vagy „jó apa” legyen –, hanem a társadalom elvárásai is, miszerint mindent egyszerre kellene jól csinálni.

Manapság elterjedt a kiscsaládos modell. Hiányzik a nagycsalád, mint támasz?

A nagycsalád is hordoz kihívásokat, csak másféléket. De a kiscsalád ideálja valószínűleg egy irreális eszmény. Kutatások szerint ott, ahol gyakoribb a nagycsalád vagy a többgenerációs háztartás, ritkábban fordul elő szülői kiégés.

Miért érinti ez gyakrabban a nőket?

Mert még ha dolgoznak is, otthon a gondoskodással kapcsolatos feladatok (care-munka) túlnyomó része továbbra is rájuk hárul.

Új jelenség ez, vagy régen is létezett csak nem beszéltünk róla?

Meggyőződésem, hogy a szülői kiégés régen is létezett. Csak éppen senki sem beszélt róla. Inkább egyes tünetekről hallottunk, vagy megküzdési kísérletekről, például alkohol- vagy gyógyszerhasználatról.

Manapság elterjedt a szükségletközpontú nevelés. Ez is hozzájárul a szülői kimerültséghez?

Természetesen fárasztóbb mindig figyelni a gyermekek érzéseire, igényeire, empátiával és közelséggel reagálni, mint autoriter módon nevelni. Ezért is fontos, hogy a szülői szerep és a gyermekek igényei nagyobb teret kapjanak a társadalomban.

„A munkahelyeken a szülők gyakran úgy viselkednek, mintha nem is lenne gyerekük – mert ez még mindig hátránynak számít.”

Meg tudja ezt magyarázni?

A szülők sokszor úgy viselkednek a munkahelyen, mintha nem lenne gyermekük, mert ez még mindig hátránynak számít. A gyerekeknek szinte láthatatlanná kell válniuk – ez óriási nyomást helyez a szülőkre.

Mit tehetünk szülőként, hogy ne jussunk el a kiégésig?

Szemléletváltásra van szükség: nem kell mindent egyedül megoldani! Ha lehetséges, kérjünk segítséget – akár a tágabb családból, akár barátoktól – és osszuk meg a gyermekfelügyeletet. Néha az is rendben van, ha a gyereket másra bízzuk, nemcsak azért, hogy dolgozhassunk, hanem hogy pihenni tudjunk.

Mi még fontos?

Fontos felismerni a saját szükségleteinket, és megkérdezni magunktól: most inkább kapcsolatokat ápoljak, vagy szükségem van egy kis egyedüllétre? Tényleg kell az a nagy családi kirándulás, vagy jobb lenne egy nyugodtabb nap?